Baby_Boy a szerelem fia

a szerelem néha fáj

                                Nélküled a világ

Hullámok ostromolta parti sziklafalak ezrei omlanak le szerte
 Álmaimat óvatlanul haragos valóság mélyre süllyeszteni merte
 Köd és füst uralja a vidéket nincs tanúja annak mi régen élő volt
 Nem érzem a Nap melegét, emlékeim között csupán halvány folt

Zivatarok által vér árad a földre, mindent tetőtől talpig vörösre fest
Bárhova nézek mindenhol csak reménytelenséggel megfojtott test
A szél már nincs köztünk már csak ott fúj, ahol becsülik még létét
Reggelente látom meghalni a jövőm, mely jelenti létezésem végét

Némely helyeken örök tél uralkodik, a zord időt nem éli semmi túl
A nyár után vágyódnak az élők, közben könnyek áradata földre hull
Soha többé nem lesz semmi a régi, a remény megírta hozzám levelét
Benne az áll veled lehetek, csupán annyit kér adjam neki életem felét

Én akár az egészet is neki adnám, csak már láthassak tőled egy mosolyt   Ugyanis már nem bírom tovább nélküled, hiányod igazán csak most fojt
Nem kapok levegőt hiába lélegzem, szabadítóm vagy kire várok régóta
Rád gondolok szüntelen, ott vagy elmémben akár egy édesen szép nóta



 Por és hamu

Reggelente az ablakon kinézve szörnyű látvány tárul elém
Por és hamu hull az égből, eltiport lelkek közelednek felém
Minden elsorvadt bárhova nézek, ádáz háborút kezd tűz és víz
Álom és gondolat eddig édes volt de mára mind csupa keserű íz

Élettelen vidékeken kísértetek kajtatnak emberi hús és vér után
Erdőkben barangolva mára elkorhadt tölgyfák néznek rám bután
Mintha üvegszilánkokon járnék, forró láva lepi az óceánok helyét
Démonok szállnak közénk, majd követelik igaz lelkű emberek fejét

Kiáltásokat hallok mindenhonnan közben ég és föld egymásnak ront
A Nap örök nyugovóra tér, csodás világunk végét mutatja a horizont
Némán állok egy szakadék szélén, a fal hirtelen zuhan a sötét mélybe
Lehúz mindent magával, eltűnik élő élettelen akár gyertyafény az éjbe

Nélküled porrá hullik a szívem és hamuvá ég a lelkem minden nap A magány belőlem pillanatonként egy darabot éhes vadként kiharap
Nem marad belőlem semmi, por és hamu leszek egy kihalt világban
Utolsó mit látok csodálatos, arcod megtestesül szép rózsa virágban




Szavakba nem önthetem


Szavakba nem önthetem, 
Mit irántad érez szívem. 
Képtelenség mindent elmondani, 
Hogy érted érdemes élni. 

Inkább gyere velem, s megmutatom, 
A színes világot a fénylő csillagot. 
Megmutatom Kicsim mi az élet, 
S hogy Veled boldogságban élek. 

Megmutatom a réten az összes virágot, 
Hogy lásd, ilyen színes a világom. 
Megmutatom a gyönyörű hópelyheket, 
Mik arcunkon lágyan végig peregnek. 

Csak add a kezed, s gyere velem, 
Hogy megmutathassam szerelmem. 
Bebizonyítanám drága kedvesem, 
Hogy igen, csak Te vagy az életem.





Akkor is szeretlek


Tudod én akkor is szeretlek, 
Ha vihar készül a lelkedben. 
Amikor azt gondolod, nem bírod tovább, 
Amikor türelmed szétszórod egy üres légtérbe, 
Amikor tisztán és féltőn nem tudsz döntést hozni. 
Én akkor is szeretlek ha az értelmetlenség szakadékába vezet utunk, 
csodáink elvész homályunkban. 
Amikor Farkasként üvöltök, halld meg szavaim. 
Hagyd, hogy időnk végezetéig tartson a szenvedély, 
játssz nekem örömvilágot, hol a lelkem táncot ölt. 
Szeress, ha bús magányod kínzó gyötrelmét éled, 
szeress, míg nem késő, míg a jégvihar 
nem mossa el álmaink.


Love is an act of endless forgiveness
A tender look which becomes a habit.
A szerelem a végtelen megbocsátás.
Egy gyengéd 
pillantás, amely szokássá válik.




sziv.gif

Sírós egy szétört sziv jég szivé vált




Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.

Fontos üzenetem van a számodra: amikor írom, rád gondolok, amikor küldöm rád gondolok, amikor megkapod rád gondolok és most is rád gondolok.

Valahol messze, valahol távol, valaki szíve teérted lángol. Emléked egy hű szív hűségesen őrzi, ha te is szereted, írjál választ neki.

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.

Van álom, mely szebb mint a többi. Van álom, mely többet tart mint a többi. De a legszebb álmom ahhoz kötödik, aki most e sorokat éppen olvassa.

Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.

Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.

Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.

Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed. Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled.

Úgy szeretnék sokszor vándorfelhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.

Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak téged szeret.

Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.

Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.

Este, ha kigyúlnak a fénylő csillagok, úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok. Felsír bennem a hozzád hívó vágy és rólad álmodom át az egész éjszakát.

Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon.

Hét csodája van a világnak, hat földrész, öt sarka van a pentagonnak, négy levele a lóherének, három ócean, két szemünk van, de belőled csak egyetlenegy van.

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor annyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni.

Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged. Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel. Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet. Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged.

Ha egy érintésed fájna, és a pokolba jutnék érte, egész életem veled tölteném és nevetnék a tűzben.

El szeretném mondani, hogy szeretlek téged, eszemben vagy, bárhová is nézek. Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni, és elmondani neked, nélküled nem érdemes élni.

Van egy álmom, amelyben a legfontosabb szerepet neked szánom. Ha egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon.

Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz. Várom a percet, mikor újra láthatlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 9
Heti: 13
Havi: 31
Össz.: 4 068

Látogatottság növelés
Oldal: janovicsgabi95@gmail.com
Baby_Boy a szerelem fia - © 2008 - 2024 - janovicsgabi.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »